Sziasztok! Tudom, a cím kicsit rosszat sejtet, de ne gondoljatok semmi ilyesmire :). Még mindig talpon vagyok, jól érzem magam, csupán kinyílt a szemem, és ez picit megvisel, de erősebbé tesz, és pont ezért tudom ezt eltűrni. 
    Arra jöttem rá, hogy sajnos, én nem tudom megadni a szeretteimnek azt a támogatást, amire szükségük van. Mellettük vagyok, szeretem őket, de tehetetlennek érzem magam.  A másik észrevételem az, hogy tényleg jól érzem magam, élem az életem, de nem vagyok boldog, és sosem leszek az. Miért? Mert vannak olyan dolgok, amiken nem tudok változtatni, és ez a néhány probléma elég ahhoz, hogy a boldogságot akadályozza. Ezzel nem panaszkodni akarok, mert nem zavar. Nem mindenki boldog, és így is lehet élni. Főleg, ha az ember igyekszik legalább másokat boldoggá tenni. Szóval a cél és a feladat adott, tegyünk minél több embert boldoggá! Ki tudja, talán a végén, még nekünk is jut belőle...
    Más téma: Van egy személy, akit bár még nem ismerek annyira, mégis közelebb engedtem magamhoz, mint szerettem volna . Na, persze itt nem fizikai kapcsolatra kell gondolni.  Sokat beszélgetünk, és kezdek neki megnyílni, csak ezzel az a baj, hogy nem szabadna... Félek attól, hogy megint egy jó nagy pofonnal fog megajándékozni az élet. Szóval asszem kicsit el kell távolodnom tőle, remélem, sikerülni fog!
    Na, megyek, tanulok, meg zenééét hallgatok, később lehet, hogy még leszek!

xoxo: 

  Szép jó napot nektek! Igeeen, ma van március 15. és én pont most jövök új bejegyzéssel. Az elmúlt 3 napban sikerült fejlődnöm egy kicsit., és erről szeretnék írni néhány sort.
  Vasárnap este kezdődött az egész. Mostanában kicsit szarul voltam, vagyis nem találtam önmagam és emiatt feszült voltam elég sokáig. Közben egy barátnőm enyhén padlóra került, és nekem ugye kötelességem segíteni...de rá kellett jönnöm arra, hogy ilyen állapotban ez lehetetlen vállalkozás, tehát gyorsan ki kellett találnom vmit arra, hogy összeszedjem magam, hogy aztán tudjak segíteni. És ezen az ominózus estén beszélgettem kicsit a párommal, ami elindított bennem valamit.  De akkor még elég bizonytalan voltam.
  A nap, amikor az áttörés bekövetkezett, az a hétfő volt. A suliban még nem volt semmi, de amikor elmentem hittanra, valahogy minden kitisztult. Érdekes volt, mert az órán olyan kérdésekről volt szó, amelyek bennem felmerültek mostanában...Mintha a tanár megérezte volna, hogy miről kell beszélnie. XD. Óra után még egy picit dumáltam a tanárral, és a beszélgetés alatt rájöttem arra, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy talpra tudjak állni.
  Azóta mondhatni jól vagyok, rendeztem a kapcsolatomat egy baráttal, mindig mosolygok, nem vitatkozom annyit a szüleimmel, úgy érzem, hogy most a párkapcsolatom is erős, szóval asszem minden oké. Ezek mellett két nagyobb sikert is elértem. Az egyik az, hogy végre el tudtam engedni egy barátot. az illető sajnos többet érzett irántam, mint én ő iránta, ezért sokat bántott, de mivel egyrészt nem akartam visszaadni neki, másrészt meg még szerettem, csak tűrtem. De ennek most vége, elengedtem, kész, már nem hiányzik, nem haragszom rá, nem is szeretem...már semmit sem érzek iránta, és ennek nagyon örülök. A másik siker, pedig a tanulással függ össze. Elhatároztam, hogy mindent megteszek, amit csak tudok azért, hogy orvos lehessek. Már elkezdtem átnézni a könyveket, egész jól haladok, csak meg kell tartanom a lendületet. Na de megyek is, hiszen tanulnom kell :D

xoxo:

  Aloha! Na Gyerekek, nem tudom, mi van velem. 18 évig tök empatikus voltam, de ez most bizonyos személyek felé kezd elmúlni. Most vagy bennem van a hiba, vagy ezek az emberek lesznek egyre hisztisebbek. Állandóan van valami bajuk, amit feltétlenül meg kell osztaniuk velem, és ez fárasztó. Oké, hogy megbíznak bennem, meg számítanak rám, de az azért gáz, hogy nem lehet velük úgy beszélgetni, hogy ne a problémáikról legyen szó. És már megint azt vettem észre, hogy nekem kötelességem végighallgatni őket és segíteni nekik, mert ha nem teszem meg, megsértődnek, de amikor én vagyok magam alatt, érdekes módon felszívódnak...FUCK! De most már én is így fogok viszonyulni hozzájuk, már az egyikőjüket sikerült is kiosztani 'ikszdé'.
  Egyééébként, jól vagyok, ma két lyukas órám is volt, szal jó volt ez a nap. Csak kicsit unatkoztunk XD. Most meg tanulni kellene, mert holnap doga, de a Showder Klub érdekesebb...Szal megyek és nézem tovább a tv-t.

xoxo:

  Jó estét! Húú, ma szörnyen hosszú napom volt...  Elmaradt egy csomó óra, de ilyenkor még lassabban telik az idő, mert tök feleslegesen ülünk bent a suliban. De legalább a hittan jó volt =). 
  Itthon meg már megint problémák vannak, szal rohadt boldog vagyok... Amikor itthon vagyok, csak ülök, és nézek ki a fejemből. Remélem, hogy hamarosan rendbejön minden, mert ez nagyon megterhelő.
  Más téma: Most nagyon izgatott vagyok, ugyanis úgy néz ki, hogy egy naaagy meglepit tudok adni a páromnak, és már nagyon várom, hogy lássam a reakcióját, remélem, örülni fog! <333 Mostanában kicsit maga alatt van, szóval ráfér egy kis öröm, meg hát egyébként is megérdemli. ^^
  Na, most megyek, holnap doga meg felelés -.-

xoxo: 

  Igeeeen! Megint itt rontom a levegőt! Jó, mi? XD Na de komolyodjunk... Volt egy elég hosszú szünet, amit nem ártana megindokolnom. Szal amikor kiírtam, hogy nekem html dizi kell, el is kezdtem egyet...Csak amikor fel akartam tenni, elcsúszott meg hülyén nézett ki, szal mérgemben félbehagytam..aztán meg nem volt időm másikat csinálni...ezért volt szünet. Ez idő alatt sokat fejlődtem, mint ember, asszem sikerült félig-meddig felnőni. Viszont hiányzott a portál, szóval úgy döntöttem, ismét kinyitom XD mint látjátok, vannak változások, nézzük őket, szépen, sorban:

Cserék: Igen, a régiek megszűntek, szóval mindenki levehet, aki eddig nem tette meg. Viszont aki ezután kér cserét, csak akkor tegye, ha rendszeres látogató, mert a "Szia, szép az oldi! Egy csere?" típusú üzikkel nem fogok törődni.

Figyelmeztetés: Ö...asszem elég egyértelmű...

Aláírásom: Igen, ez is változott, lessétek meg xD

Portfolio: Ez még nincs kész, de majd itt fogjátok találni a ps-ben alkotott borzalmakat...majd...egyszer XD

Ennyi voltam, jó böngészést!

xoxo:

  Sziasztok! Ez a hét jóóó hosszú volt, még úgy is, hogy hétfőn nem volt suli... Sokat kellett tanulni...nagyon sokat. A hét közepén el is értem a mélypontot, lázas voltam, fájt a fejem, sőt mindenem fájt...elég szar volt. De most már egy fokkal jobban érzem magam, bár kevés volt ez a két nap pihi.
  Egyébként kicsit nézelődtem ma a neten és arra jöttem rá, hogy nekem kell html dizi XD Szóval valószínű, hogy a blogon is lesz majd egy-két naaaagy, aprólékos design. Tudom, hogy sokan gondolják úgy, hogy egy blogra egyszerű kinézet kell, de szerintem meg az a lényeg, hogy a szerkesztő személyiségét tükrözze, szóval majd ha sikerül egy olyan html dizit összehoznom, ami tetszik, akkor majd felteszem XD Na de most megyek, tanulni is kell néha...
PusszPá

u.i.: az elitek hamarosan új képeket fognak kapni, szal dushiii is rövidesen kint lesz képpel

B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő

É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza

K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

  Aloha! Nyááá, totál kész vagyok... Nem tudom hova tenni most ezt az állapotot, ezt az érzést. Rossz előérzetem van, szerintem nem haladok jó irányba... És ezen nem tudok változtatni, mert nem tudom, hogy mi lenne a helyes.  Ez frusztráló. Jó lenne, ha vki utat mutatna, de nem fog.  Ah... nehéz erről írni, alig jönnek a szavak, de közben kikívánkozik belőlem xDDD. Na mind1, térjünk át másik témára...
  Holnap megint hittan, kicst tartok tőle.  Kedvelem a tanárt, tényleg kedvelem, de valami nem oké. Jó vele beszélgetni, szeretek a társaságában lenni, de amikor több hozzá hasonló ember is ott van, úgy érzem, mintha sarokba szorítottak volna. Persze őket is kedvelem, aranyosak, kedvesek, de nem az én világom. Nem tudom, hogy mit csináljak... Nem akarok beolvadni, mert az álszent dolog lenne, önmagam akarok lenni, de ott ez nem megy. Majd csak lesz valami... =D
  A párom meg maga alatt van... Nem mutatja, de tudom. Nem tudom, hogy erősnek akar-e tűnni, vagy engem nem akar terhelni, de nem mondja ki, hogy mit érez valójában. De tudom, hogy rosszul van. Szeretem. Nagyon. És tudom, hogy ő s szeret. És fáj így látni őt. Próbálok segíteni, igyekszem minnél jobban éreztetni vele, hogy ő a mindenem, de nem tudom, hogy ez ér-e valamit...remélem, hogy igen.
  Na, megyek, tanulok tovább =///

PusszPá